Énekkar megalakulása és fellépései
1995-2013-ig
Klub énekkar lassan
két évtizedes múltjának eseményeit utólag összerakosgatni nehéz feladat. Aki
erre vállalkozik nem árt, ha felköti a fehérneműt, mert bizony fel kell kötni,
méghozzá alaposan. Nem csak azért, mert az elmúlt 18 év már maga is emberöltő
hosszúságú, fő indíték az a rengeteg történés, ami az énekkar pályafutását
végig kísérte. A történések összeállítására a messziről látható nehézségek ellenére mégis volt vállalkozó,
kettő is. Az énekkar 2009. – ben leköszönt vezetője Hompó Sándorné (Ica) volt
az egyik, a másik Nagy Jánosné az énekkar többszörösen díjazott alapítótagja, versmondója. Az utókor nevében is köszönjük munkájukat, köszönjük, hogy
ezeket az értékeket kimentették a feledés süllyesztőjéből. A továbbiakban az
általuk leírtakat olvashatjuk.
Előttük is tisztelegve: Bolla Lajos János
Szűcs János, a Honvéd Nyugdíjas Klub vezetőségi
tagja ekkor kérte fel Őket, vállalják illetve folytassák tevékenységünket a
klub égisze alatt. Elfogadták a meghívást és a 14 főből 8 fő ott folytatta az
éneklést. Rövid ideig Vajda Józsi bácsi, a nemzetközileg is elismert
népzene
kutató, zenetanár patronált a csapatot, majd a klub vezetősége által felfogadott
ének tanár irányította a munkákat, szintén csak rövid ideig. Ezért aztán 1996. – ban
Horváth István énektársunk javaslatára, az énekkar vezetésére és ügyeinek
intézésére Hompó Sándornét kérték fel. A mindenki által csak Icaként ismert
asszony 13 évig vezette az énekkart, vett részt aktívan a Nyugdíjas klub
munkájában is.
Később
Szatmári Bálintné az Apáczai Nyugdíjas Klub énekkarából áthozott 5 főt, és ő
maga is részt vett az éneklésbe. Közben a klubtag honvéd tisztek,
tiszthelyettesek feleségei is bekapcsolódtak
ennek eredményeképpen ismét 5 fővel bővült az énekkar létszáma.
A folyamatos felkészülés mellett, a klub
ünnepségein kívül egyre több nyilvános fellépésre is lehetőség adódott. (
Zsinagóga, Sportcsarnok, Idősek Otthona, Szociális Otthon Pózva, Balatonkenese).
2001-ben
KÓTA (Kórusok Országos Népzenei Szövetsége) tag lett az énekkar, így
részt vehettek előszór a területi döntő versenyen, utána a megyein és végül az
Országos Döntőn. A lelkiismeretes felkészülésnek köszönhetően a 38 résztvevő
közül Országos Aranyérmet
nyertek. A szóbeli értékeléskor külön kiemelték a csapat rendkívüli teljesítményét.
Ezt követően a Zala Hírlap szerkesztősége
elismerő cikket és fényképet közölt az énekkarról, annak Országos Aranyérmet nyert szerepléséről. Talán az újságban
megjelentek hatására is egyre többen kezdtek érdeklődni a kórus után, volt
olyan hónap, hogy minden szombaton és vasárnap is voltak szereplések. Az elmúlt
13 év alatt például 48 falunapon vettek részt, de fellépések voltak szüreti
bálokon, idősek napján, avató ünnepségeken és még sok – sok egyéb eseményen is.
Természetesen a klub rendezvényeire is alaposan felkészültek minden alkalommal.
A műsorok színvonalának emelésében jelentősen közrejátszott Nagy Jánosné,
Marika vers szeretete, aki egyre több alkalommal színesítette szavalataival az
énekkar fellépését.
A későbbiekben rendszeres résztvevői lettek
a városi önkormányzat által szervezett Május 1.-i majálisoknak Alsóerdőn, a
Skanzenben rendezett
2003 évben a KÓTA versenyen ismételten
sikerült az Arany fokozatot megnyerni.
Ugyanebben az évben (2003-ban) Söjtörön Deák
Ferenc születésnapja alkalmából tartott ünnepségen a söjtöri kultúrcsoporttal közösen
lépetek fel.
2005-ben Vajda József népzene kutató által „Göcseji
lakodalmas” címmel összeállított énekes, zenés játékot tanított be az énekkar
vezetője. Bemutatására az akkor még működő Ady utcai volt tiszti klubban került
sor kb. 250-300 fő néző előtt. Ezt követően még több melyen is bemutatásra
került a darab, többek között az Apáczai Művelődési Központban is. Az előadások
egyik érdekessége volt, hogy a lakodalmi vigasság menyasszony táncába a nézők
is be lettek vonva, táncolhattak a menyasszonnyal. Az innen befolyt pénz a klub pénztárába került. A
bemutatók hatalmas sikert arattak. A klubban történő előadáson részt vett a
Vajda József fia is, aki nem tudta eléggé kifejezni a háláját és elismerését,
hogy azt a hatalmas anyagot úgy el tudták sajátítani és eredetben visszaadni.
Az énekkar 2006-ban Letenyén vett részt egy kulturális
találkozón, ahol nemcsak az énekkar szerepelt, hanem szavalóverseny is volt,
Nagy Jánosné Közönség díjat kapott.
2007-ben részt vettek a népdal körök
országos versenyén. A rendezvény két napos volt, a szállás és ellátás
költségeit a klub biztosította. A két
nap alatt 54 fellépés volt, énekkarok és szóló énekesek szerepeltek. A zsűri a
Zene
Éveken keresztül részt vett az énekkar Komáromba
a Honvédelem Napja alakalmából rendezett
családi találkozókon, ahol katonadalokat mutattak be.
A Művészeti
Hetek rendezvényén, Taliándörögdön 2 esetben is szerepelt az énekkar adott
műsort a közönségnek. Jutalomként megvendégelték az egész csapatot.
Farsang
köszöntésére, Zalaegerszeg város farsangi felvonulásán való részvételre is
ebben az időben kérték fel először az énekkart. Ebből azután maradandó
hagyomány lett teremtve, napjaink felvonulásain is megjelennek a jelmezbe
öltözött énekkari tagok, de ugyanígy jeleskednek a klub farsangi báljain is.
Hompó Sándorné az énekkar volt vezetője a
követkőképpen összegezi az irányítása alatt eltöltött éveket: Összegezve a
fellépéseket az énekkar a 13 év alatti szereplése 100-110 alkalomra lehető, sok
esetben fárasztó volt, de mindenki szívesen vállalta és tette, mert az ének
szeretete hajtott bennünket. Vezetésem alatt az elmúlt 13 év alatt az énekkar
nagyon sok színvonalas fellépést és szavalatmondást tudhat magának.
2009 évben az énekkar
vezetését Hompó Sándorné betegsége miatt. Baksa Istvánné vette át, folytatva és
továbbfejlesztve elődje sikeres munkáját. 2011-től az Ő harmonika kíséretével is színesedett a műsor.
Az eltelt évek alatt szerzet, kapott oklevelek szoba falakat betöltő, az emléktárgyak asztallapnyi mennyisége munkájuk hatékonyságát, elismerését fejezi ki.
Nagy Jánosné most is, kora és betegsége
ellenére mindenkor szívesen szaval verset. A klub vezetősége pedig továbbra is
patronálja az énekkart.
Az énekkar további története és napjainak bemutatása Baksa Istvánné szerkesztésében tekinthető meg.
